2007
Alkotótárs: Horváth Csaba
4D kapu
Az általunk lakott háromdimenziós térben a negyedik - vagy általában a magasabb számú - téri dimenziókról azok vetületei révén alkothatunk csupán képet. Ezen képalkotás során láthatóvá próbáljuk tenni a csak elképzelhetőt, valóságos formában akarjuk megjeleníteni a hétköznapi tapasztalatainkat meghaladót. Mindezt az absztrakciós és analógiás gondolkodás segítségével, amely a matematikai alapú tudományok műveléséhez éppúgy nélkülözhetetlen, mint a minden alkotáshoz szükséges képzelet működtetéséhez.
A tervezett mű a négydimenziós kocka legegyszerűbb háromdimenziós vetületének képét - két egymásba foglalt háromdimenziós kocka alakját - veszi alapul. Ez a vetület torzul, ez esetben egy olyan véletlenszám generáláson alapuló számítógépes eljárás során, amely megsokszorozza és eredeti helyzetükből különböző mértékben, kimozdítja a test éleit. Így a szabályos test helyén egy bizonytalan rajzolatú, "letapogatott" térbeli objektum körvonalazódik. A retina számára érzékelhetetlen négydimenziós kocka csak agyunk által "tapogatható le", hasonlatosan ahhoz, ahogy a szemünk sokszoros cikkcakk mozgásokkal letapogat egy háromdimenziós térbeli tárgyat, egy reálisan létezőt.
A magasabb számú dimenziókról való tudásunk töredékességére utaló átalakítás során a kiindulásként tekintett ideális objektum a felismerhetőség határán jelenik meg.
A módosított kocka egy három sík által meghatározott térrészben helyezkedik el. Ebből a térből azonban a kockarács kétszeresen is kilép: egyes részei áttörik a határoló síklapokat, illetve a lapok egymás felé eső oldalain elhelyezett tükröző felületekben a kocka képe
többszörösen visszaverődik.
"Modern művészetnek nevezem azt, mely technikáját arra használja, hogy igazolja a tényt, hogy létezik az ábrázolhatatlan; hogy láthatóvá tegye, hogy létezik valami, ami elképzelhető ugyan de nem látható és nem tehető láthatóvá."(Jean-Francoise Lyotard)
